Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A majoránna, a görög-római időkben már ismert, a Földközi-tenger keleti partvidékétől Elő-Indiáig terjedő területen honos növény. Mivel az egész Római Birodalomban elterjedt, így a római légionáriusok hozták Pannóniába és vonták be a termesztésbe.

Érdekesség

Az ókorban a boldogság jelképének tartották. A görögök hite szerint, ha majoránna nő egy síron, akkor az elhunyt örök boldogságot élvez. Az egyiptomiak Ozirisz szent növényének tartották.

Jellemzés

A magyar majoránna minőséget jelent! A megszárított, föld feletti hajtás képezi a fűszert. Kellemes illatú, szürkés-zöld színű, erősen aromás és kissé frissítő, kesernyés ízű.

Fajtái

Figyelemre méltó a majoránna és a szurokfű keresztezéséből létrejött újdonság, az évelő majoránna, ezen kívül érdemes megemlíteni a bő hozamú és ellenálló fajtaként ismert cseh "Marcelka" majoránnát. Kedvelt, régi magyar fajta az úgynevezett "uszodi" majoránna. Mind friss, élő növényként, mind szárított formában megvásárolható.

Eltarthatóság, tárolás

A friss fűszernövény kitűnően nevelhető cserépben. A szárított változatára a már jól ismert szabályok alkalmazandók: száraz, hűvös, fénytől védett helyen, légmentesen záródó edényben tárolandó.

Elkészítés, felhasználás

Az olasz és a magyar konyha jellemző fűszere. Elsősorban levesek, burgonyából készült ételek, húsok, belsőségek ízesítésére használjuk. A máj elengedhetetlen fűszere!

Vitaminok, ásványok

A majoránna tartalmaz illóolajat (terpinén, pinén, szabinén), keserűanyagot és cseranyagot.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.